Aging

– Lolita, életem fénye, ágyékom tüze. Bűnöm, lelkem. Lo-lí-ta: a nyelv három lépéssel beutazza a szájpadlást, a harmadiknál megpaskolja a fogat. Lo. Lí. Ta. Add ide a bugyid!

És Lolita kibújt a bugyijából, és ideadta.

Ott tartottam a jobb kezemben Lolita zsengén buja illatú bugyiját, a finoman simogató selyem kibuggyant az ujjaim közt. Az arcomba szorítottam, belefeszültem az anyagba: cirógatott, felkapott, átjárt, megrázott; a pólusaimon át is belém hatolt, a szövetek labirintusában bódító táncot lejtett az alig női test kipárolgása. Mélyen beszívtam az édes mérgeket – de a bal kezemmel továbbra is a kormánykereket markoltam. Százharminccal hajtottunk az autópályán.

Sóhajtottam.

­ – Lolita, életem fénye, ágyékom tüze... Vedd vissza a bugyid! És, és... – motyogtam, ahogy tisztult a tekintetem – nem figyelted, nem kell itt új megyematricát venni? 

Harold Lloyd: Safety Last! 

1923