2014. november 15., szombat

Kilátások

      Három kiló ötvenöt dekával született. Temetéséről később gondoskodnak.



Thomas Hawk: Free Fall Down into Nothing
 
 
 
 
 
 
 
 

2014. november 11., kedd

Profizmus

     A totógyilkos, tudva, hogy bent melege lesz, mielőtt belépett volna a kihallgató szobába, bundáját a fogasra akasztotta.
















2014. november 7., péntek

Tanulság és forma

Ma éjjel a heves szél a redőny résein át bekéredzkedett, felrántotta a dupla ablakot, körbevágtatott a szobán. Felforgatta a jegyzeteim, a papírokat az íróasztalon, letaszajtott egy, a könyvkupac tetején trónoló könyvet, amelyben Edward Hyde időről-időre ijesztővé fajul; összekuszálta párna-fésülte hajam és a szívemet, melynek billentyűin – a szívemről beszélek – hűvös vigyorral egy rémisztő kis dalocskát is eljátszott gyorsan; megbolygatta az azóta és immáron (feltételezhetőleg) örökre elfeledett álmomban a testemet holt súlyként vonszoló lelkemet, melyet rendesen, egy kalmárgondolattól vezéreltetve – a lelkemről beszélek – féltő gondoskodással próbálok épségben az Ördögnek megőrizni. Megriadtam, miákolva ugrottak szét még a porcicák is.
Feltápászkodtam és becsuktam az ablakot, és azt gondoltam:
„Néha kell egy ilyen kis vihar!”
---
De ez nem így történt! Az irodalmi hagyományt követve, a dramaturgia fogságában hajlamos efféle tanulságos befejezést kanyarítani az ember. De már – hová jutott a világ! – vannak a posztmodernnek is hagyományai, életünk mozaikdarabkáinak, ahogy, félek, az egésznek (sem), sokkal inkább nincsenek, mint vannak tanulságai.
Tehát: rewind.
Feltápászkodtam és becsuktam az ablakot, és azt gondoltam:
„Hogy utálok mezítláb a hideg padlóra lépni!”
Aztán pedig, visszafekve, az jutott eszembe, milyen boldog kor volt, amikor az embereknek ilyenkor az jutott eszébe:
„Néha kell egy ilyen kis vihar.”
A rohadékok!
Az igazságom mégis az, hogy nem tudom, kell-e néha egy ilyen kis vihar, nem tudom, az emberek gondoltak-e ilyet, és hogy ha gondoltak, boldog volt-e az a kor; és hogy azért volt-e az a kor (feltételezhetőleg) boldog, mert ilyeneket gondoltak, vagy mert a kor (feltételezhetőleg) boldog volt, gondoltak ilyeneket (a korról beszélek); és hogy mert én boldogtalan korban élek, gondolom azt, hogy az a kor boldog volt, vagy nem is élek boldogtalan korban, csak én gondolom annak, (feltételezhetőleg); vagy éppen attól lesz egy kor boldogtalan, mert az ember még egy egyszerű ablakbecsukást is elbonyolít, a helyett, hogy be- és lezárná egy kanyarintott kis tanulsággal.
A forma és a tartalom, mondják – és én hiszek nekik –, együtt jár, nem úszhatom meg tehát, hogy, miután felmelegedett most a lábam, mintegy, úgymond a posztmodern védelmében, hogy mégis, ha már (feltételezhetőleg) volt eleje és közepe (feltételezhetőleg), legyen vége is, tehát:
Re-rewind.
Feltápászkodtam, csináltam ezt-azt (cselekvésekről beszélek), végül csak felmelegedett a lábam, és akkor azt gondoltam:
Az is egy tanulság, ha nincs tanulság.



Hangoskönyv:

                                                                                                                       

2014. november 3., hétfő

Alkotói válság

 Cigarettával a kezében üldögélt a zongoránál nap mint nap, de egyetlen megkezdetlen szimfóniáját sem sikerült befejeznie.



Constantin Brâncuși: Alvó múzsa (1906)