A férfi felhajtja az italát, a
pohárkát egy gyűrött bankó kíséretében a kávéház kis asztalán hagyja,
szinte érzem a számban annak a valaminek az ízét, amit ivott;
ballonkabátját hanyag mozdulattal átveti a vállán, kilép a
párizsi utcára. Magas, jóképű, vagy magasnak hat, valójában
durva az arca, de mégis, vagy micsoda. Hú, de elegáns! Olyan hanyagul, ahogy átvetette. Pedig alig
ért véget a nagy háború, egy másik meg éppen zajlik, és
újabbak jönnek, szóval egy csomó ember meghalt, és többségük még fel sem támadt, azóta sem, és talán, talán a köveken még itt-ott szárad a vér, azóta is; jut eszembe!, ez az ember is már
meghalt, vagy rettenetesen öreg, de inkább mégis már meghalt, de
most elegáns és süt a nap és nem gondolkodik ilyen hülyeségeken,
mert amúgy sem szokott. És egyébként is, Charlie Parker szól,
talán egy régi film ez az egész.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése