Kommenteket
olvasgatok a „párizsi szilícium völgy”-höz kapcsolódóan –
itt éppen recruter talents-oznak.
Nem tudok erről a helyről semmit, lusta vagyok utánanézni, magát
a cikket sem olvasom el – jó esetben adatokat sorolnak, de ez
unalmas; rosszabb esetben a szerző saját nézőpontját erőlteti
az olvasóra, ez ugyan érdekes, de nem tudom, ki írta, nem bízom
meg idegenekben.:-)
Ezt
a formálódó franciaországi kutatási központot hasonlítják
össze a kaliforniai Silicon Valley-vel. Az egyik hozzászóló
„kulturális sivatagnak” nevezi az utóbbit egy blogra hivatkozva
(a blogger – így zárulnak be a körök – az ottani magyar
fesztiválról mondja, hogy az számára „oázis volt a kulturális
sivatagban”).
Nekem
a kifejezésről hirtelen két dolog jut eszembe.
Egy.
A Werckmeister harmónák című filmben elhangzik egy gondolatmenet,
Gyuri bácsi rögzíti hangszalagra az elmefuttatását.
Természetesen erre sem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, arról
van szó, hogy a világ leírása, majd ebből következően
értelmezése (mert ezek a leírások jó paradigma módján
értelmezésekké válnak) egyszer csak „technikusok” kezébe
került: a példázat szerint a zenét, ezt a megfoghatatlan csodát
Andreas Werckmeister megpróbálta valami rideg matematikai-logikai
rendszeren keresztül megfogni (hasonlóan, ahogy Newton a tárgyi
világot). Ezek tökéletlen, de praktikus rendszerek. – Ez jutott
eszembe a Silicon Valley-ről, mint kulturális sivatagról, mert ez
egy szent helye ennek a technikusi világnak, a kutatók pedig afféle
papjai, hitszónokai (hogy egészen a hasonlatba bonyolódjak); és
ezeknek az embereknek, a jelek szerint nincs igénye elvontabb,
mélyebb értelmezésekre, amiket a kultúrának az a szelete
képvisel(het), amit a blogszerző is hiányol.
Kettő.
Rémlik egy tanulmány arról, hogy különböző tudományos és
művészeti területeken jellemzően melyik életkorban váltak
érettekké a legjelesebbek. Ebből se sokra emlékszem, de a
költőkre igen: jó néhány költő igen fiatalon képes volt
kiváló műveket létrehozni. A lista másik felére az írók
kerültek, ők inkább negyvenéves koruk után tudnak kiteljesedni.
Egy fiatal rendesen él és megél (ezt-azt), egy idősebb ember emlékezik és
analizál. Egy jó könyv nyilván cizelláltabb világlátást
feltételez, Dosztojevszkij meg tudta írni Raszkolnyikovot, de
Raszkolnyikov nem tudta volna Dosztojevszkijt (nem is tette meg) (mai
tudásunk szerint). Ha így nézem a dolgot, a Silicon Valley és a
hozzá hasonló helyek elég félelmetesnek hatnak: ragyogó
(technikusi) képességű és gondolkodású tinédzserek kezébe
kerül aránytalanul nagy hatalom.
(Persze
nem jön meg feltétlenül a korral a bölcsesség, és nem minden
fiatal jackass-ezik, ezek a
dolgok nem ilyen egyszerűen működnek, és még sorolhatnám
feleleteimet saját megállapításimra: ezek a mondolatok csak
játékok.)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése