cipőfűző

 a férfi már az első találkozás közben tudta, nem akar semmit ettől a nőtől, mégsem mondott nemet, amikor az egyszerre odasúgta, „most azonnal vigyél fel magadhoz”, senki sem mondott volna nemet egy ilyen szép nőnek, gondolta

az óvatos játékok elnyújtott báját szerette, intelligencia kérdése, képes-e valaki felkelteni maga iránt egy neki tetsző emberben az érdeklődést, gondolta

vagy nem, gondolta

sokféle intelligencia létezik, mondta

a nő egyetértett, fel is sorolt, vagy inkább felmondott rögtön párat, tanult erről

a férfi ekkor vette észre, hogy kibomlott a cipőfűzője, megállt, nocsak, mondta, kibomlott a cipőfűzőm, a mindenségit, hogy történhetett, kizökkent az idő, kibomlott

de nincs kedvem bekötni, mondta, csak úgy, egyébként tényleg nem volt kedve bekötni

végre, gondolta, valami új, deus ex machina, a cipőfűző

bekössem?, kérdezte a nő

a férfi annyira meglepődött, hogy pár pillanatig hallgatott, nézte a nőt

nem kell, mondta, azt hiszem, megbirkózom a feladattal, mondta, tanították az óvodában

de nem mozdult, nem hajolt le, az utcát figyelte, mintha meg akarná állítani ezt a kizökkent időt, emberek jöttek és mentek, kísértetek

szívesen bekötöm, mondta a nő, és még mielőtt a férfi hátraléphetett volna

mielőtt kivitelezhette volna ezt a menekülő mozdulatot

a nő leguggolt előtte 

és elkezdte bekötni a cipőfűzőt

ezen a ponton következik az, ami, jó esetben, megkoronázza a történetet

a dramaturgia követel, fűszer

szerencsém volt, hogy adódott itt efféle, mert ha nem, el se kezdem az egészet

minek hazudnék egy ilyen apróságot?

pokolra a dramaturgiával

a férfi lenézett, lenézett az előtte guggoló nőre

és látta, a festés már nem ér el a haj tövéig

a festés már nem ér el a haj tövéig, gondolta

na de vajon jelent-e ez bármit is?, tűnődött

pontosabban: ki is mondta, ki kellett hogy mondja

mert a nő visszakérdezett:

mi?, miközben meghúzta a csomót

és amikor felállt, elégedetten

lenézett a csomóra, jól sikerült, gondolhatta

halványan el is mosolyodott

és megint megkérdezte:

mi?